1956-os Emlékmű

Tihanyi Árpád búcsúlevele.

bővebben

Képgaléria

Templomunkat bemutató képgaléria

bővebben

Oltárkép

Szinte Gábor oltárképe a téli kápolnában

bővebben

 

Keresztút

15 Stáció Szinte Gábor olajfestményein

bővebben

 

 

 

Templomunk története

Templomunk felszentelésének
80. évfordulójára
megjelent TEMPLOMUNKRÓL egy
SZÍNES KÉPES ÖSSZEÁLLÍTÁS,
mely a templomban és a plébánián kapható.

Az 1885-1887 között felépült Tisztviselőtelep római katolikus hívei templomuk felépítése érdekében 1900. augusztus 16-án a Szabóky utca (ma Bíró Lajos) 20. szám alatt élő ferencrendi apácákkal egyetértésben, miniszterileg jóváhagyott alapszabállyal megalapították a „Szent István Filléregyesületet.”
A templomot ugyanis – amire már régen vágytak –Szent István tiszteletére kívánták emelni.
Az Egyesület megkezdte a pénzgyűjtést, ami a szükséges összeghez képest lassan szaporodott. A Tisztviselőtelepen letelepedett apácák, mivel ily módon a templom építésére belátható időn belül nem kerülhetett sor, 1902-ben a Hermina útra költöztek.
1904-ben az Egyesület Vaszary Kolos hercegprímást kérte fel fővédnöki tisztre, aki ezt elvállalta és jelentős összeget adományozott. Halála után Dr Csernoch János hercegprímás lett a fővédnök. Védnöki tisztet vállaltak még: Prohászka Ottokár és Kohl Medárd püspökök és herceg Eszterházy Miklós.
A Székesfőváros a Rezső téren ingyen telket adományozott a templomépítés céljára. Továbbá ígéretet tett arra, hogy ugyanannyi ezer koronával járul hozzá az építéshez, mint amennyi az Egyesület pénztárában lesz a templom építésének megkezdésekor.
Az Egyesület 1909-ben felkérte Izabella főhercegnőt az építés legfőbb védasszonyának. 1913-ban az ő kifejezett kívánságára az Egyesület felkérte I. Ferenc József királyt, engedje meg, hogy az építendő „Magyarok Nagyasszonya" templomot 80. születésnapján, hosszú uralkodásának emlékére, jubileumi templomnak nevezhesse el. A királyi engedélyről tanúskodik a kupola belső felirata. A király 100 000 koronát adott a templom építéséhez.
Rövidesen 600 ezer korona gyűlt össze. Folyt a pályázatra beérkező tervek bírálata. Ezt a folyamatot az első világháború állította le. A háború befejeztével az összegyűjtött, hadikölcsönbe fektetett pénz elvesztette értékét, így a templom építése bizonytalan időre elhalasztódott.
Az első világháború befejeződése után, a nehéz gazdasági helyzet ellenére folytatódott a munka a templom mielőbbi felépítése érdekében.
1923. május 8-án a hercegprímás a tisztviselőtelepi plébániát a főváros kegyurasága alá helyezte. 1924. február 15-én kinevezte a tisztviselőtelepi plébánia első plébánosává Filó Károlyt.
Biztató jel volt, amikor 1924. november 19-én Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás ünnepélyes keretek között lerakta a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett templom alapkövét.
A mostoha gazdasági viszonyok között a hívek, minden igyekezetük ellenére sem tudtak annyi pénzt összegyűjteni, amennyivel a kegyurat támogatni tudták volna az új templom építésének megkezdésében.
A templomépítő bizottság azonban szívósan dolgozott tovább Izabella főhercegnő irányításával. Amikorra összegyűlt 1,3 millió pengő, az elnök asszony tíz kiváló magyar építészt hívott meg a tervpályázatra. Az első díjat a bíráló bizottság Dr. Kismarty Lechner Jenő műegyetemi tanár pályamunkájának ítélte oda.
Ennek az építési költségei azonban meghaladták a 3 millió pengőt.
A terveket a költségek csökkentése miatt át kellett dolgozni. Ezért nem valósult meg többek között a templom fűtése, a főbejárat szélfogója.
Mivel ezek után már rendelkezésre állt a templom építéséhez szükséges pénz, 1929. június 22-én ünnepélyes keretek között megindult az építkezés.
Az elkészült templomot Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás 1931. október 8-án szentelte fel ünnepélyes keretek között. A szertartáson – a teret betöltő hívekkel együtt – Horthy Miklós kormányzó és felesége is részt vett.

Plébánosok
1919 Filó Károly
1936 Légrády János
1948 Dr Turchányi Egon
1951 Láng Alán Ferenc
1957 Dr Bozó Gyula
1971 Dr Kalamaznik Nándor
1987 Dr Csordás Eörs
1991 Nyíri Róbert
1992 Dr Osztie Zoltán
2000 Vargha Miklós Péter

1924-1987 között 22 káplán szolgált a plébánián.